"So are you to my thoughts as food to life
As sweet-seasoned showers are to the ground..."
Amint azonban ajkaim kiszabaultak az övéinek börtönéből arcom elkomolyodott, szemgödröm megtelt könnyekkel, és előjött minden régi érzés. Minden. Egyszerűen mérges voltam. Nem tudja, milyen érzés ez nekem. Üvöltözni kezdtem vele:
- Mit gondoltál, idejössz és megmentesz, aztán megcsókolsz és szépen minden rendben lesz? Van fogalmad róla, hány éjszakát sírtam át miattad? Mennyit hallgattam miattad depressziós szerelmes számokat? Hány verset írtam neked? Hányszor jutottam el az öngyilkosság szélére a kurva SMS-eid miatt? TALÁLJ VALAKI HOZZÁD HASONLÓT? Egyáltalán mit csináltál velem? - Dőlt belőlem a szó, ő pedig higgadt volt. Látszott rajta, hogy nem lepi meg a kirohanásom. A pólóm ami nem rég száradt meg ismét ázott, most a könnyeimtől. Az agyam érezhetően le volt maradva a szívemtől, ő arra gondolt, hogy becsüljem meg hogy megkaptam. Szívem szerint azonban darabokra téptem volna, miközben körülbelül lenyelem a nyelvét. Nem voltam teljesen tiszta, akkor még nem tudtam, mi a bajom. Amikor meg megtudtam, sokáig nem hittem el, szóval ez egy ördögi kör. Akkor maradtam az álom forgatókönyvnél. Ez csak egy szép álom. Ennyi.
- Nem mentettelek meg. - Mondta teljesen higgadtan. - Vámpírra tettelek. Én is az voltam, előtte lehetett volna valami. De vámpírrá tettek, és emberek közé sem mehettem volna, de miattad mentem. De amikor megcsókoltál. Minden addig felépített önkontrollomat leromboltad. Nem tudod, milyen érzés ez. Alig pár órája változtattalak át, de már volt egy érzelmi kitörésed. Az éhség első jele. Ha pedig nagyon éhezel már bármit aminek vére van megtudnál támadni. A szexuális vágy éhséget vált ki belőlünk. A vágy irántad nem tudod mit váltott ki belőlem. Nem akartam eredetileg mást, csak látni, hogy jól vagy. De látszott, hogy nagyon kivagy és hogy nem sokáig maradsz azon a sziklán. Meg akartalan menteni csak és otthagyni egyedül, de megcsúsztam. - Itt felnevettem, tipikus Daniel, sose volt valami ügyes. - Nem vicces, meg is halhattál volna, és szerintem jobban jártál volna. De így legalább nem kell félnem, hogy neked esek. Mármint a nyakadnak. Isteni véred volt. - Erre valamiféle perverz fény jelent meg hatalmas vörös szembogarában. Én csak átöleltem és zokogtam. Nem tudtam mást csinálni. Olyan jó volt a testét érezni az enyémen, a könnyáztatta pólóm sem volt akadály. A pillanatot az imperfekció tette tökéletessé. Aztán csak ültünk, és néztük ahogy szép lassan felkel a nap. Arra számítottam, hogy megperzseli a bőröm, de nem. Nem tett velem semmit. Azonban egyszercsak valami rohamot kaptam vagy nem is tudom. Látam apámat és a motorosbandáját a főúton átkelni. Egy hang hozott vissza a földre, Dan hangja:
- Aidirc! Aidric, mi történt? - Rázta a vállamat, hallottam a hangján, hogy aggódik, így próbáltam még egy kicsit koncentrálni, ki akartam használni minden pillanatot. Érdekes, hogy elhittem neki mindent. Talán még mindig álomnak hittem, de gyönyörű álomnak. És innentől fogva nem érdekelt. Végül felkeltem. - Nem vicces, kelj már fel, hallod?
- Nyugalom, ittvagyok, csak volt valami látomásom vagymi. - Mondtam, nem tulajdonítva túl nagy dolognak, gondoltam ez is csak az átalakulás velejárója. Dan szerint azonban láthatóan nem az volt. Sőt, aggódást véltem felfedezni a szemében.
- És mit láttál? - Kérezte, szinte körmeit rágva.
- Csak apámat és a bandáját a főúton. Miért? Ennyire aggódsz miattam? - Kérdeztem gúnyosan. - Eddig nem tűnt fel. - Előkotorásztam a telefonomat és megnéztem az SMS-eket, majd hangosan affektálva kezdtem olvasni: - Idefigyelj te faszfej ne hívogass, mert rádküldöm a haverjaim. Találj magadnak egy buzit, ne engem baszogassá. - Dan szemében könnyek gyűltek, amit nem akartam. Elégtételt akartam venni, de nem gondoltam bele, hogy mennyire megbánthatom őt. Átöleltem. Ő azonban láthatóan jobban aggódott valami más miatt. Ez meg engem bántott. Végre vele lehetek, de ő meg a hülye látomásommal és apámmal foglalkozik. Olyan lehettem, mint egy hisztis csitri.
- El kell tűnnünk innen. A főút nincs nagyon messze. - Mondta és szedte a cuccait. Én értetlenül lefagyva álltam, csodálkoztam rajta, hogy mi a halál lelte szegényt. Azonban csodálkozásomat hamar felváltotta az érdeklődés, ugyanis ismét csodálhattam, két hosszú év után Dan remekül kidolgozott hátsó felét. Mögé állam és jól belemarkoltam, aki meglepettségében szétdobálta a szélrózsa minden irányába a hátizsákja tartalmát. Én nevettem, ő pedig villámsebességgel szedett össze mindent, nem igazán éreztem késztetést a segítségre. Végülis megérdemelte, ő dolgozott annyit a testére. Vajon milyen lehet az ágyban? Mindent összevetve nem hiszem, hogy bármi kivetnivalóm lehetne.
- Miért kell eltűnnünk? Miért veszed ilyen komolyan az egészet? Ez csak egy roham vagymi. - Néztem értetlenkedve rá. Ő láthatóan nem volt magyarázós kedvében, ezért csak a fák irányába mutatott, ahonnan halltaszott hatalmas testű motorok bőgése és önmagukat férfinak nevező erőszakos seggfejek unintelligens kurjongatása. Csak egy banda árasztott ilyen szintű antipátiát. Apám és a bikák. Volt valami nevük is, valami bikás izmozós kurvagáz név. Így ők lettek apám és a tenyészkanok. Dan elindult egy irányba, és intett, hogy kövessem, mielőtt elér ide a szaguk. Azonban késő volt, hihetetlen vonzást éreztem, hogy gyilkoljak és szétszaggassam őket, majd az összes vcsepp vért felszívjam akár a föld szemcséi közül is. Dan meglátta hogy lefagytam és a földre rántott. Végül kapálóztam és minden, de ő erősebb volt mint én, a hátán cipelve elvitt jó messze a szagtól. Én viszont nem bírtam ki. Végül nekiugrottam egy szarvasnak, és körülbelül minden víztartalmát eltávolítottam. Amint lenyugodtam egy kicsit, majdnem elbőgtem magam és elmeséltem Danielnek a történetet, aki halálosan nyugodtan hallgatta végig a legdurvább mészárlási ötleteimet. Ő eldöntötte a fejét és élvezettel hallgatta a kiakadásom, ami szerintem meglehetősen hosszú és ömlengős lett. Végül csak ennyit mondott:
- Üdvözöllek a vámpírok életében. - És a kezét nyújtva felsegített egy sziklán, amin magamtól is fel tudtam volna menni. De a gesztus nagyon jól esett. És aznap este is a csillagokat nézve aludtunk el. Mielőtt elaludtam, megkértem, hogy ígérje meg, hogy ha felkelek nem a saját szobámban fogok ébredni. Ő azt mondta, hogy mostmár senki nem vehet el tőle. És én hittem neki. Jól esett azt hinni, hogy fontos vagyok valakinek. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése